SZEGMENS 8 / SEGMENT 8
2015.07.10. – 2015.07.31.
Kiállító művészek / Exhibiting artists:  Alejandra Sandoval, Armando Martinez, Daniela Jauregui, Gilberto Delgado Garcia, Giovani Avashadur, Jorge Gonzalez Velazquez, Lilia Pérez Martinez, Nancy Almazan, Renato González Gónzález, Rosendo Vega, Sandra Serrano
Kurátorok / Curators: Daniela Jauregui, Erőss István
Megnyitó / Opening: 2015. július 10. / 10 July 2015 (péntek / Friday) • 19:00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Erős István képzőművész / visual artist
Megtekinthető / On view: 2015. július 31-ig / till 31st of July 2015, szerdán, csütörtökön és pénteken 14:00-18:00 / Wednesday, Thursday & Friday 2 p.m.- 6 p.m.(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)
A Szegmens cserekiállítás-sorozat magyar és nemzetközi művészeinek bemutatását tűzte ki céljául. A Szegmens gyökerei egy művésztelep 10 éves tevékenységéhez nyúlnak vissza, melyet a magyar Túlsó P’Art művészcsoport szervezett. Ezekre a művésztelepekre rendszeresen hívtunk meg távol-keleti képzőművészeket, így volt szerencsénk képet kapni a távol-keleti kortárs képzőművészeti életről, az európai szemmel nézve nagyon gazdag és változatos képzőművészeti törekvésekről. Erre az évek alatt kiépített kapcsolatrendszerre alapozva születetett meg a cserekiállítás-sorozat ötlete, amelyet már több alkalommal sikerült megrendezni. / Erős István
The Mexican culture is and has been an important part of the artistic influences of the country. Artists of international importance since the early 20’s have been the impetus that Mexico has needed to position themselves in the art scene in the world. This has been a great influence on the contemporary art of Mexico today and the strengthening of national identity. Throughout the length and breadth of the country were released groups and artistic movements that have driven the cultural aspect of its citizens. Tradition and
folklore are important points of Mexican culture and it turns in a crucial part in themes that have served as a resource for artists and art procreative.
The project “From the Heart of Mexico” aims to present contemporary art produced from a social and cultural perspective in which artists from different states of the Mexican Republic were organized for that sample.
The exhibition consists of 40 paintings where different perspectives come to light with various forms of expression. Within the exibition included a section for the theme “Day of the Dead” which from its origins until today is and has been an established culture and worldview of the Mexican people festival, this section includes a series of jobs converge at the same point “life and death”.
This proposal comes as a complementary part of the Hungarian project “SEGMENT VIII” organized by visual artists in Hungary for a contemporary art show in Mexican territory in 2011, where the Gallery of Contemporary Art AMARTE the Riviera Maya hosted of the event.
Over seven years, the particularity of the sample in SEGMENT is that their events are the result not of an institutionalized system of connections, but if the initiative and activity of the organization of individual artists who have a genuine interest in other cultures and are also able to act in order to learn and become familiar with them. It is an important aspect of the organization, the sample SEGMENT takes place between countries who know very little about each other’s culture and life of contemporary art.
Therefore, we have tried to present the selections that represent the most important trends in contemporary art in each country, both from the conceptual to the technical point of view. On the other hand, this is what justifies, given the opportunity to produce Symposums, and cultural exchanges. Thus, the exhibition “From the Heart of Mexico” is the conclusion of this exchange initiated in 2011, and is now the opportunity to expose proudly Mexican artists representative of contemporary art in Mexico. / Daniela Jauregui
————–
MAMŰ Galéria / Gallery web:www.mamu.hu e-mail:mamusociety@gmail.com mobile:+36 30 574 7054 Cím / Address: H–1071 Budapest, Damjanich u. 39. (bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi street) Nyitva / Open: Sze-P / Wen-Fri: 14:00-18:00 / 2-6 p.m. (vagy egyeztetés alapján / or by appointment)

 

 

HALOTTAK NAPJA MEXIKÓBAN
A halottak napi mulatság közkedvelt ünnepség Mexikóban, amely október 31. és november 2. között kerül megrendezésre, a katolikus Mindenszentek napjának megfelelője. A prehispán tradíciók hatása az eseményre az egyedi jellemzők szinkretizmusát eredményezte. Az esemény előestéjén egy, a három világot reprezentáló oltárt építenek. Ennek legfelső szintje az égi szféra, itt hallottakat ábrázoló fotók, szenteket ábrázoló képek és szent ikonok kerülnek elhelyezésre. A második a földi szint, itt ajándékokat, italokat, ételeket halmoznak fel és az eltávozott lelkek tárgyait, amelyekkel a kegyeletünket rójuk le. Ezen gondolat az ősi halotti szertartásból ered, amelynek során a halottakat a Mictlán, vagy a halottak világán való átutazásukkor segítő tárgyakkal együtt temették el. Egyes területeken még kutyákat is feláldoztak, esetleges vezetőkként, segítőkként. A harmadik szint az alvilág, itt gyertyákat és cempasúchtil virágokat helyeznek el, ezek csalogatják ki a lelkeket az árnyékból és világítják meg az utat, hogy a lelkek megtalálhassák saját oltáraikat. A területet kézzel készített konfettivel és virágszirmokkal díszítik. Az ünnepség tele van zenével, füstölőkkel, imádságokkal és a sírfeliratok mintájára íródott humoros, tiszteletlen versekkel, amelyek gúnyosan kiemelik a halott jellemzőit és az élőt halottként ábrázolják. A calaverita (e versek elnevezése), egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a halál szerves része kultúránknak, természetes folyamatként, a mindennapi élet részéként, félelem nélkül tekintünk rá, akár tiszteletlenül is. A felajánlások között Mictlancihuatl-t, az „alvilág hölgyét” megjelenítő La Catrina figurák számos népszerű ábrázolásmódja is megtalálható. A Mexikói forradalom idején José Guadalupe Posada karikatúra-művész szarkasztikus utalásként használta e képet, ahol a halottak táncolnak és nevetnek saját szerencsétlenségükön. Napjainkban ez a figura olyannyira elterjedt, hogy a nemzeti identitás szimbóluma.A mexikói képzőművészek politizáló szándékkal nyúlnak a halál témájához, ezáltal kérdőjelezve meg a hatalom önkényességét; iróniukus szemszögből láttatva a kormány tiszteletlenségét és a rendkívüli városi bűnözést; társadalomkritika, mint a Juarez városi nőgyilkosságok esetében is, de természetesen tréfás értelemben, megközelítésben. A kiállítás egy olyan ünnepséghez kötődő alkotásokat mutat be, amelyet az UNESCO a Világörökség részének nyílvánított. Ahogyan a maják, a Yucatan-félszigeten csirke lábakat használtak, amelyeket zöldség tálban helyeztek el, hogy a csontokkal szórakozást nyújtsanak hallottaikat és maradásra bírják őket. Budapesten meghívjuk önöket, hogy a festészet segítségével határozatlan időre vesszenek el a leírásban is megidézett kortárs Mexikóban.
Szöveg: Nancy Almazán


DAY OF THE DEAD IN MEXICO
The feast of the dead in Mexico, is a popular celebration, which takes place between 31 October and 2 of Novembers, it corresponds to the Catholic rite of “All Saints Day”. The influence of pre-Hispanic traditions at this event, have resulted in a syncretism of unique features.On the even built an altar representing the three worlds. The higher level, the sky, and is where the pictures of the dead people and the images of saints and divine icons are placed. The second is the earthly, is where the gifts, drinks, food will take place and belongings of souls to which we pay them tribute. This idea comes from the ancient custom of burying the dead with items that would help them in their journey through Mictlán or the world of the dead. In some regions even a dog that should serve as a guide was sacrificed. The third level is the underworld, where will be placed candles and cempasúchitl flowers that attract the spirits to come out of the shadows and bring them to light up the way for the dead to find their altar.The space is decorated with handmade paper and flower petals. The party is total, music, incense, prayer and in return humorous poems, irreverent verses, written by way of epitaphs, mockingly highlighting features portraying the dead and the living as dead. “The calaverita” (the name given to these poems) are a clear demonstration of how death is embedded in our culture as something natural and part of a everyday life, we see it without fear and even disrespectful.In the offering also we find many popular representations of the figure of “La Catrina” representing Mictlancihuatl, “lady of the underworld.” In times of the Mexican Revolution cartoonist José Guadalupe Posada use this image to sarcastic reference to the death of people dancing and laughing at his own misfortune. Currently this figure has become so popular that it is a symbol of national identity.The artists take up the issue of the death of a political form, to question the arbitrariness of power, from an ironic perspective on the unusual urban crime and government irreverence; social criticism as in the case of the femicides in Ciudad Juarez, and of course from a jocular sense.The exhibition features representative work of a party that has been declared by UNESCO as a World Heritage Site. In the same way how the Mayans in the Yucatan peninsula used chicken legs put in a vegetable container, offering to entertain, with bones their dead and force them to stay longer with them. In Budapest we invite you to get lost for an indefinite period, through painting, in this current proposal alluding to the contemporary México.
Text: Nancy Almazán.


EL DÍA DE MUERTOS EN MÉXICO
La fiesta de muertos en México, es una celebración popular, ocurre entre el 31 de octubre y el 2 de noviembres, se corresponde al rito católico del “Día de todos santos”. La influencia de las tradiciones prehispánicas en esta fiesta, han dado como resultado un sincretismo de articularidades únicas.En la víspera, se constituye un altar de tres niveles que representan tres mundos. El más alto es l celeste, y es donde se colocan las fotos de los familiares muertos, las imágenes de santos y los iconos divinos. El segundo es el terrenal, es el lugar donde se van a colocar las ofrendas, las bebidas, los alimentos y las pertenencias de las almas a las que les rendimos tributo. Esta idea surge por la costumbre ancestral de enterrar a los difuntos con elementos que les ayudarían en su travesía por el Mictlán o el mundo de los muertos. En algunas regiones incluso se sacrificaba un perro que debía servirle de guía. El tercer nivel es el del inframundo, lugar donde se van a colocar velas y flores de cempasúchil que atraen a los espíritus para salir de las sombras y llevarlos hacia la luz, forman el camino para que el muerto encuentre su altar.El espacio es decorado con papel picado y pétalos de flores. La fiesta es total, hay música, incienso, oración y como contrapartida poemas jocosos, versos irreverentes, escritos a modo de epitafios, destacando con burla características de los difuntos y retratando a los vivos como si estuvieran muertos. “La calaverita” (que es el nombre que se da a estos poemas) son la muestra palpable de como la muerte está incorporada en nuestra cultura como algo natural y cotidiano, la vemos sin semor e incluso sin respeto. En la ofrenda encontramos también muchas representaciones de la figura popular de “La catrina” que representa a Mictlancíhuatl, “senora del inframundo”. En época de la Revolución Mexicana el caricaturista José Guadalupe Posada uso esta imagen para hacer referencia sarcástica a la muerte del pueblo que baila y ríe de su propia desgracia. Actualmente esta figura se ha popularizado tanto que es símbolo de la Identidad Nacional.Los artistas retoman el tema de la muerte de una forma política, para cuestionar las arbitrariedades del poder, desde una perspectiva irónica ante los crímenes urbanos insólitos y las irreverencias gubernamentales; de denuncia social como en el caso de los femicidios de ciudad Juárez, y por supuesto desde un sentido jocoso. La muestra presenta obra representativa de una fiesta que se ha declarado por la UNESCO como Patrimonio de la Humanidad. De la misma manera en que los mayas en la península yucateca ponen patas de gallina en un recipiente vegetal, como ofrenda para entretener, con los huesos, a sus muertos y obligarlos a quedarse mas tiempo con ellos. Nosotros en Budapest los invitamos a perderse por un tiempo indefinido, a través de la pintura, en esta propuesta contemporánea alusiva al México actual.

Texto: Nancy Almazán.